Just keep buying - a pénzügyi bestseller recenziója

Régóta állítom, hogy a legjobb pénzügyekről szóló kötet Morgan Housel "A pénz pszichológiája" című könyve, aki csakugyan a "Just Keep Buying" címlapján is szerepelt.

Sok jó adatelemző és sok jó szónok van a világon. Viszont kevesen értik meg az adatokat és tudnak olyan jól elmesélni egy meggyőző történetet, mint Nick. Ez egy "kötelező olvasmány".

A könyv nagyszerű, kézikönyv jellegű szerkezettel rendelkezik. Nem szükséges elejétől a végéig olvasniuk. Problémába ütöztek vagy kérdésük merült fel? Csak válasszák ki a megfelelő fejezetet, amelynek címe általában megegyezik az Önök által feltett kérdéssel. Így egy pillanaton belül megkaphatják a választ rövidített, közérthető, grafikusan jól illusztrált és tömör változatban. Milyen kérdésekről van szó? Természetesen a leggyakoribb és legegyszerűbbekről:

Mikor kezdjenek el takarékoskodni? Mennyit szükséges megtakarítaniuk? Hogyan tudnának többet megtakarítani? Érdemes-e adósságba bocsátkozniuk? Béreljenek vagy vásároljanak? Mikor vonuljanak nyugdíjba? Miért érdemes befektetni, és mikor érdemes belevágni? Mibe fektessék szabad pénzeszközeiket? Miért ne vásároljanak egyedi részvényeket (kedvenc fejezetünk a Finaxban, a diverzifikáció evangélistája)? Miért ne várjanak a mélypontokra?

A szerző nem riad vissza az ellentmondásos kérdésektől (Miért függ a befektetés a szerencsétől, és miért nem érdemes aggódni miatta?) és olyanoktól sem, amelyek ellentmondanak a könyv címének (Mikor szükséges értékesíteni, vagy valamit a kedvenc átsúlyozásunkról és így tovább).

Mindez arra az egyszerű tényre vezethető vissza, hogy a legjobb stratégia a rendszeres részvényvásárlás, és hogy a "csak vásárolj tovább" egyszerűen a dollárköltség-átlagolási stratégia piacképesebb változata.

Dollárban kifejezve, mert - és ez talán az egyetlen kritikám Maggiullival szemben - a szerző nagy rajongója az amerikai részvénypiacnak. Nyilvánvalóan amerikai szemszögből ez érthető. Azonban nagyon messze vagyunk az USA-tól, és az elmúlt évtizedek története (Wall Street > világ többi része) egyáltalán nem biztos, hogy örökké fog tartani.

Amennyiben olvasták a könyv által megválaszolt kérdések listáját, akkor tudják, hogy két részre oszlik - megtakarítás és befektetés. Fontos felosztás, amelyet még a közismert közgazdászok is elfelejtenek, és a két kifejezést felcserélve használják. Maggiulli számára - bár ő marketingszakember - a megtakarítás fontosabb a vagyonépítéssel szemben. Teljes egyetértés, ahogy Klaudia a Finaxtól nemrég írt erről, amit egy ilyen egyszerű táblázat támaszt alá:

Mint látható, a megtakarítási ráta sokkal fontosabb a vagyon szempontjából, mint a befektetések megtérülése. A szerző erről a családi házban győződött meg, amikor a nagyapját megfigyelte. Ő ugyanis annak ellenére, hogy meglehetősen magas nyugdíja volt, kerek nullával a számláján távozott az élők sorából (bár elgondolkodhatunk azon, hogy ez biztosan rosszat-e jelent 😉).

Ha nyugdíjának legalább a felét nem szerencsejátékra költötte volna, hanem (ismét) a Wall Streeten fektetett volna be, akkor nagy valószínűséggel milliomosként tért volna örök nyugovóra. Ez annak ellenére történt volna, hogy a nagyapa nyugdíjazásának 26 éve alatt az amerikai piac egy nagyon nehéz évtizedet élt át (2000-2009). Mert nem mindegy, hogy mikor veszünk részvényeket. Just. Keep. Buying.

Egy darabig még a szerencsejátéknál maradunk. Nick nem először ír a szerencsejátékról, és némileg a spekulációhoz hasonlítja. Az ellenkező oldalra az unalmas hosszú távú passzív befektetést helyezi. A könyvet a "felvilágosító", 21 "Csak vásárolj tovább" szabály zárja. Nem sorolom fel az összeset, hogy el ne rontsam a szórakozást és persze a szerző díjazását, de nekem különösen ezek voltak a kedvemre valók:

• Amennyiben a várható megtakarításai magasabbak, mint a várható befektetési bevételei, összpontosítson a megtakarításra. Ha ennek az ellenkezője érvényes, összpontosítson a befektetésre.
• Rendben van, ha szórakozik egy keveset, azzal megnövelve a kiadásait, de ezt a szórakozást tartsa a várható növekedés 50 százaléka alatt, ha nem akar eltérni az előre kitűzött pénzügyi céljaitól.
• Bizonyos vállalatok részvényeit vásárolni és azt várni, hogy azokkal legyőzik a piacot, olyan, mint az egy kártyára való fogadás.
• A pénzügyi válságok (általában) jó vásárlási lehetőséget kínálnak.
• Nem számít, mennyire gazdag, mindig lesz valaki, aki gazdagabb. És ez így van rendjén.
• Az idő a legértékesebb vagyon - mindig lehet többet keresni, de semmi sem tud több időt adni.