A vállalatok, országok és eszközosztályok közötti portfóliómegosztás kettős szerepet játszik a befektetésben. Először is megvédi Önöket a kockázattól: ha például valamelyik vállalat részvényei váratlanul bedőlnek, Önök nem veszítik el a befektetett vagyonuk jelentős részét. Másodszor, garantálja, hogy nem késik le egy másik vállalat részvényeinek felértékelését sem, bárhol is következzen be az a piacon. A diverzifikáció alapja az, hogy valójában nehéz előre megjósolni, hogy melyik piaci szegmens vagy vállalat értéke növekedik majd.

Ez elméletben jól hangzik, de idővel minden befektető elszántsága próbára tétetik. Míg egyes szektorok vagy eszközosztályok évekig képesek fenntartani az átlagon feletti hozamot, egyebek csak a befektetés gyengébb kiegészítéseként működnek. Sőt, akadnak olyan eszközosztályok is, amelyek stagnálást vagy jelentős értékvesztést könyvelnek el, ami után sok befektető hallani sem akar róluk. Bizonytalan időkben a befektetők részéről pedig megnő a kísértés, hogy az egész piac tartása helyett inkább a rövid távon szerencsésnek ígérkező részvényeket keressék.

Tehát a múltbeli tapasztalatok alapján időnként meg kellene próbálnunk csökkenteni a diverzifikáció mértékét? Ebben a cikkben megpróbáljuk megtalálni a választ erre a kérdésre a történelmi adatok és a közelmúlt piaci tapasztalatai alapján.

Kísértés szele fújdogál a múltból?

Az elmúlt évtizedben a befektetések világának szupersztárja az amerikai részvénypiac volt. Az amerikai nagyvállalatok indexe, az S&P 500, 2022 decemberéig tartó 10 éves időszakban évente átlagosan több mint 10%-os hozamot ért el. Az európai részvények éves szinten ennek a hozamnak a felét termelték ugyanebben az időszakban.

Figyelem: Az ábra az indexben szereplő részvények árfolyamingadozásából származó hozamokat rögzíti. Így nem tartalmazza a részvényeseknek történő kifizetésekből, például az osztalékból származó nyereséget. Az indexek tartásából származó teljes hozam tehát magasabb volt az adott időszakban, mint az ábrán megjelenített.

Ennek eredményeképpen sok befektetőnek több időre van szüksége ahhoz, hogy megfontolja, érdemes-e egyáltalán az Egyesült Államokon kívüli régiók vállalataiba befektetni. Ha hosszú távon alacsonyabb a hozamuk, akkor feleslegesen rontják a portfóliójuk összetételét, mikor az S&P 500-as indexbe való egyszerű befektetés magasabb hozamot képes termelni. Ezenkívül, ügyfeleinktől olyan kérdéseket is kapunk, hogy kínálunk-e európai részvények nélküli Finax-portfóliókat.

Sokan kísértésbe esnek, hogy a közelmúltbeli teljesítmény alapján csökkentsék portfóliójuk diverzifikációját. 2022 eleje előtt erős nyomás nehezedett ránk, hogy növeljük a technológiai részvények arányát, amelyek akkoriban őrült módon növekedtek. Sok befektető tart a feltörekvő piacok értékpapírjaiba (részvényeibe és kötvényeibe) történő befektetéstől, amelyek az elmúlt évtizedben nem igazán fejlődtek az elvárások szerint. A kötvénypiac közelmúltbeli mélyrepülését követően viszont egyre nagyobb érdeklődést tapasztalunk a stratégiák dinamikusabb, alacsonyabb kötvénysúlyt tartalmazó stratégiákra való módosítása iránt.

Az elmúlt másfél év piaci stagnálása után olyan vélemények is megjelentek, amelyek szerint a diverzifikált befektetések csak a piaci növekedés idején érvényesülnek. Ha a piacokon nincs elegendő értékingadozás, tehát volatilitás, egy ilyen stratégia inkább az alacsony hozamú hónapokra vagy évekre jelent garanciát. Alternatívaként néhány pénzügyi eszközbe történő koncentrált befektetést javasolnak abban a reményben, hogy ezek a befektetések a stagnáló piaci hangulat ellenére egy emelkedő tendenciára váltanak majd. Legtöbbször ezt a stratégiát követi az omahai orákulum, Warren Buffett, nagy múltú vállalata a Berkshire Hathaway is.

A buli, amely a végéhez közeledik

Valószínűleg nem lepődnek majd meg, ha azt javasoljuk Önöknek, hogy álljanak ellen az ilyen kísértéseknek, és tartsák fenn a széles körű diverzifikációt. Pénze allokációjának mindenkor összhangban kell lennie a hosszú távú befektetési stratégiájával (azaz a befektetések időtartamával, a kockázathoz való viszonyával és így tovább).

Ha például nem tartanak a visszaeséstől, és a befektetést évtizedekre tervezik, akkor akár az összes befektetésre szánt pénzüket részvényekbe fektethetik. Ha néhány éven belül szükségük lesz pénzükre, a kockázatot részvények és kötvények kombinálásával csökkenthetik. Tehát ezt az allokációt nem tanácsos a közelmúltbeli tapasztalatokhoz igazítaniuk.

A diverzifikáció ugyanis két fő előnnyel rendelkezik:

• Kockázat csökkentése: a válságok az egyes régiókra vagy eszközosztályokra különböző erővel csaphatnak le. Ha például az egyik részvény meredek hanyatlásban van, a többi néhány száz vagy ezer fenn tudja tartani a portfóliójuk értékét. Így korlátozva portfóliójuk teljes értékvesztését, ezáltal mentálisan könnyebben átvészelheti az adott visszaesést (elvégre könnyebb egy átmeneti 10%-os veszteséget elviselni, mint egy 30%-os értékcsökkenést). Ugyanakkor befektetésük gyorsabban vissza tud térni a zöld számokkal jegyzet hozamok territóriumába.
• A növekedés megragadása: A különböző régiók és eszközosztályok rendszeresen cserélgetik a befektetési szupersztár címet. Minden évtizedben egyesek átlagon felül növekednek, mások stagnálnak.. Széles megosztással biztosak lehetnek benne, hogy pénzük egy részét valamelyik növekedési régióban fektetik be. Más szóval, csökkentik annak az kockázatát, hogy a teljes vagyonuk az egész piac egy stagnáló töredékében heverjen.

Ez a megközelítés természetesen korántsem tökéletes. Ha a teljes piacot megvásárolja, akkor szükségszerűen megvásárolja azokat a részeket, amelyek az adott időszakban kevésbé fognak jól teljesíteni. Bármelyik évben hallani olyan befektetőkről, akik a piac nyertes részét vásárolták meg, és többet kerestek, mint maga a piac. A piac megvásárlásával a piaci hozamra tesznek szert, amelyet csak bizonyos eszközosztályba vagy szegmensekbe való koncentrált befektetéssel tudnak felülmúlni.

Ezeket az alapelveket a The Journal of Portfolio Management című folyóiratban nemrégiben közzétett tanulmány is megerősítette. Bár a szerzők elismerik, hogy az amerikai részvények az elmúlt 30 évben jobban teljesítettek, mint egyéb piacok, továbbra is a diverzifikáció fontossága mellett érvelnek. Az adatok felhasználásával azt támasztják alá, hogy a kockázatmegosztás egyik legnagyobb előnye a hosszú távú hozamok jobb kiszámíthatósága.

Ezzel minimálisra csökkentik annak az esélyét, hogy sok évnyi befektetés után számlájuk még mindig veszteséges lesz, amennyiben tartós medvepiac uralkodik valamelyik helyi piacon. Tehát miközben csökkentik annak az esélyét, hogy a következő 10 évben átlagon felüli, évi 15%-os hozamra tesznek szert, annak a valószínűségét is korlátozzák, hogy ebben az időszakban csak évi 4%-os nyereséget érnek majd el. Amennyiben az Önök célja a felelősségteljes vagyonépítés, az ilyen kockázatok mérséklését semmiképpen sem szabad elhanyagolniuk.

A diverzifikáció múltbeli tapasztalatokon alapuló csökkentése kétélű fegyver lehet. Minél jobban teljesített egy adott befektetéstípus az elmúlt években, annál valószínűbb, hogy az jelenleg túlárazott. Ennek az az oka, hogy sok befektető csak "a biztonság kedvéért" vásárolja meg, és amikor együttesen rájönnek, hogy a mögöttes érték (például a vállalat rentabilitása) egyáltalán nem felel meg az árnak, évekig tartó stagnálás következhet.

Ezzel szemben a közismerten alul teljesítő befektetések esetében egyre nagyobb a valószínűsége annak, hogy a mögöttes értékhez képest túl alacsony áron adják el azokat. A befektetők ugyanis a rossz múltbeli teljesítményt látva nem szívesen választják azokat. Azesetben, ha váratlanul rájönnek, hogy alulértékelt, akkor hirtelen meredek emelkedés következik.

Tehát, ha a múltbeli teljesítmény alapján allokálják pénzeszközeiket, akkor azt kockáztatják, hogy alulértékelt szektorokból túlértékelt szektorokba helyezik át vagyonukat, így pedig feleslegesen pénzt veszítenek. Sőt, akkor érkeznek a buliba, amikor az már lassan a végéhez közeledik. Az ételek és az italok elfogytak, az emberek lassan hazamennek, a zene sem szól már. A bevételt már szétosztották, és esetleg a reggeli takarításba kapcsolódhatnak be.

Az európai piacok újjászületése

A közelmúlt piaci fejleményei csak megerősítik az említett alapelvek igazságát. Az S&P 500 index tavaly nyár óta nagyjából ugyanazon a szinten botladozik, és az elmúlt 12 hónapban nagyjából 0,5%-ot hozott (ismét megjegyeznénk, hogy a hozamok nem tartalmazzák a kifizetéseket, tehát az osztalékot).

Ezzel szemben számos európai index sokkal erőteljesebb fellendülést produkált: a Stoxx 600 index az elmúlt egy év során közel 6%-os nyereséget ért el, a szűkebb indexek, mint a német DAX és a francia CAC 40 pedig még ennél is többet (12,1%, illetve 15,2%). Néhányan közülük az elmúlt hónapokban történelmi csúcsokat is döntöttek.

Ki mondta volna ezt egy évvel ezelőtt? A tavalyi nyár egy olyan régióról szólt, amely régóta nem tudott meggyőző teljesítményt nyújtani, ahol háború dúlt, és amelynek lakói aggódtak, hogy lesz-e elég gáz a téli fűtési szezonra. Ma az európai részvények húzzák felfelé a globális befektetők hozamát.

Ennek több oka is van. Váratlanul gyorsan találtunk alternatív gázszolgáltatókat, és az enyhe tél segítségével minimális kárral vészeltük át az energiaválságot. A vállalati nyereségek csodálatra méltóan ellent álltak az inflációnak és az emelkedő kamatlábaknak. A Kínával fenntartott szoros kereskedelmi kapcsolatok pedig igényt tartottak az ottani járványellenes korlátozások feloldására.

Ez már csak így működik a befektetések világában. A garantált és széles körben várt események nem következnek be, vagy teljes mértékben tükröződnek a részvényárakban, és azok kiteljesülése utólag már nem mutatkozik meg a piacokon. Ma már senki sem követeli az európai részvények kivonását az Intelligens Befektetési portfóliókból.

És az sem kizárt, hogy Európa a következő években is megőrzi előnyét. A magas kamatok idején Európában jobban teljesítenek az értékalapú befektetések, amelyek az „öreg kontinens“ területén jóval elterjedtebbek. Az amerikai indexeket a technológiai, növekedési részvények uralják, amelyek értéke kimondottan érzékeny az emelkedő kamatlábakra.

Emellett a befektetőket az „öreg kontinensre“ csábíthatja a részvényárak és a vállalati nyereségek vonzó aránya. Az alábbi ábrán látható, hogy Európában ugyanazt a hozamot lényegesen alacsonyabb áron lehet elérni.

Ez nem jelenti azt, hogy az európai részvények továbbra is jobban fognak teljesíteni, mint a világ többi része; lehet, hogy éppen fordítva lesz. És semmiképpen sem azt, hogy nagymértékben európai részvényekbe kellene befektetni. Amire rá szerettünk volna mutatni, az az, hogy a legjobban teljesítő befektetés jogarát gyakran a piac egy olyan része veszi át, amelyre épeszű ember nem is gondolna. Pontosan ezért kell diverzifikáltan befektetni.

Ismétlődő képlet

Ez a példa korántsem egyedi; a történelem már sokszor bebizonyította, hogy miért nem szabad a kockázatmegosztást az elmúlt 10 év hozamaihoz viszonyítani.

2021-ben például a technológiai részvények örvendtek nagy népszerűségnek. Több olyan megkeresést is kaptunk, hogy növeljük azok súlyát az Intelligens Befektetési portfóliókban. Az emelkedő kamatlábak néhány hónap alatt már megtizedelték az említett szektort, és az amerikai Nasdaq technológiai index eddig 25%-ot esett a legutóbbi csúcsához képest (lényegesen többet, mint a többi említett index).

A kötvények ennek az ellenkezőjét produkálhatják az elkövetkező években. Az emelkedő kamatlábaknak köszönhetően még évekig vonzó hozamokat kínálhatnak. Még a legbiztonságosabb államkötvények is 2-4%-os hozamot biztosítanak jelenleg, ezért elég, ha azokat megvásárolják a leértékelt áron, és türelmesen kivárják, hogy a hozam fokozatosan megtérüljön. A valóságban azonban inkább ellentétes viselkedést szemtanúi lehetünk, mivel a kötvényalapokból kiáramlást tapasztalunk, mégpedig a részvényalapok javára.

A kockázatmegosztás szükségességét a történelmi adatok is alátámasztják. Az alábbi ábra az amerikai részvénypiacok teljesítményét hasonlítja össze az MSCI EAFE Net Total Return Index által képviselt többi fejlett ország teljesítményével. Ez az index 21 fejlett piacot tartalmaz az európai, csendes-óceáni és ázsiai régióból.

Itt látható, hogy az erősebb régió titulusa rendszeresen váltakozik, és mielőtt az amerikai részvények jelenlegi fénykora elkezdődött volna, még gyakrabban fordult elő, hogy más fejlett országok részvényei jobban teljesítettek.

 

Ugyanez vonatkozik a feltörekvő piacokon történő befektetésekre is. Az alábbi ábra a fejlett és a feltörekvő piaci részvényindexek kumulatív teljesítményét hasonlítja össze.

Itt láthatják, hogy az elmúlt évtized gyenge hozamai ellenére a feltörekvő piacok abszolút domináltak az előző két évtizedben. Ha a 80-as évek végén az említett két indexből álló portfólióba fektetettek volna be, a feltörekvő piacok még ma is felfelé húznák az átlagos hozamot (Az esetben, hogy kizárólag a fejlett országok részvényeibe allokált befektetésekkel hasonlítjuk össze azokat).

Az itt látható grafikon az amerikai részvények másik oldalát mutatja be. 2010-ben egy vesztes évtizedet tudhattak maguk mögött, mivel 2000 óta azok semmiféle hozamot sem termeltek. A 2008-as válság idején sokan alaposan megégették magukat a részvénybefektetéseken, és a következő években úgy féltek a Wall Street-i részvénypiactól, mint ördög a szenteltvíztől.

Ma már Önök is tudják, hogy ez az „átkozott” befektetés olyan sikeres volt a következő évtizedben, hogy sok befektető ma már nem is gondolkozik más befektetésen. Tehát ne csak a múlt győzteseit vásárolják, mert az új éllovasok gyakran a sokak által kevésbé előnyben részesített befektetések is lehetnek.

Mi is a cikk valódi mondandója?

Befejezésül ki kell emelnünk, hogy a blog példáit semmiképpen sem szabad félreérteni. Például nem azt szerettük volna mondani, hogy az amerikai részvények rossz befektetésnek számítanak. Hosszú távon még mindig ez a legjobban teljesítő eszközosztály, amely továbbra is nyugodtan dominálhat.

Hasonlóképpen, nem azt próbáljuk indikálni, hogy az európai részvények az elkövetkező néhány évben biztosan átlagon felüli hozamot fognak termelni, és minden pénzüket ezekbe kellene fektetniük. Ezzel szemben a blogban szereplő példákkal azt igyekeztük megmutatni, hogy a piac gyakran teljesen felforgatja a legjobb befektetésekkel kapcsolatos feltételezéseinket.

Ugyanez vonatkozik a kötvényekre is. Bár jelenleg átlagon felüli hozamokkal szolgálnak, hosszú távon még mindig olyan eszközosztálynak mondhatóak, amelynek várható hozama alacsonyabb, mint a részvényeké. Ha évtizedek állnak rendelkezésükre, hogy megsokszorozzák vagyonukat, és emellett el tudják viselni az időnkénti visszaesést, akkor még mindig jobban járnak, ha a dinamikusabb portfólió mellett döntenek. Ha gyors hozamot hajszolnak abban a hitben, hogy a kötvények még évekig jobban teljesítenek majd a részvényeknél, könnyen csalódás érheti Önöket és így lemaradhatnak egy erős részvénypiaci fellendülésről.

Végül, de nem utolsósorban, ez a cikk nem arra utal, hogy bizonyos pénzügyi eszközök kiválasztásával nem lehet legyőzni a piacot. Mindig lesz néhány sikeres befektető. De a statisztikák azt mutatják, hogy ez csak egy kis töredéke azoknak, akik próbálkoznak. Úgy gondolja, hogy Ön az új Warren Buffett? Ne feledje, hogy a túlzott magabiztosság a viselkedési közgazdaságtan által jegyzett befektetési hibák egyike.

Ha nem, akkor inkább használják ki a diverzifikáció varázsát. Soha nem tudhatják, melyik befektetés fogja a növekedés gyeplőjét, ezért tartsák meg mindet, és nem maradnak ki az társadalom profitjából. Addig is a jövedelemnövekedésre és saját személyes fejlődésükre koncentrálhatnak, egy olyan területen, amely kiteljesíti az Önök életét.