Mindig lesz ok az eladásra

Azok, akik befektetnek, valószínűleg már voltak ilyen helyzetben. Új befektetők? Ők még soha nem tapasztaltak ilyesmit. A piac összeomlik, mindenhol bizonytalanság kering, a portfólióm pedig mínuszban és hideg verítéket érzek a tenyeremen, de még a hátamon is. Nem tudom, mi következik ezután. Tegyek valamit? Reagálnom kellene?

Végül az ember pánikba esik, és elkezd eladni.

Évekkel később nem tudja elhinni, hogy ilyen nyilvánvaló hibát követett el. Akkoriban minden olyan logikusnak, szinte elkerülhetetlennek tűnt: „Mentsd meg, amit tudsz”. De az igazság az, hogy hagyta, hogy az érzelmei átvegyék az irányítást. Az érzelmek által pedig ritkán hoznak olyan döntéseket, amelyek a hosszú távú befektető érdekeit szolgálják.

Az emberek emocionális lények - és a piacok tudják, hogyan használják ezt ki

Bármennyire is szeretjük azt hinni, hogy mennyire nyugodtak és ésszerűek vagyunk, az igazság gyakran eltérő. Emberek vagyunk, nem robotok. Amikor a piac esni kezd, és a portfólió a szemünk láttára veszít az értékéből, a racionalitás kezd háttérbe szorulni, és az érzelmek veszik át az irányítást.

Ismeri az érzést, ugye? Azt a csomót a gyomrában, ami arra készteti, hogy folyton megnyissa az alkalmazást, és újabb rossz híreket várjon? Olyan szalagcímeket lát, mint „A legnagyobb visszaesés a pénzügyi válság óta”. „A befektetők pánikba estek”. „A gazdaság az összeomlás szélén” ... és minden egyes szalagcímnél úgy érzi, hogy cselekednie kell. Hirtelen megijed és pánikba esik.

Nézzük meg: emlékeznek még 2020. március 9-ére? A New York Times a következő főcímmel jelent meg: „A tőzsde 2008 óta a legnagyobb esést éli át” - brutális nap volt. Az S&P 500 több mint 7%-ot esett. Ezt a COVID-19 pánik és az olajárháború okozta. Vagy 2022. április 22. - A The Washington Post a következő cikket közölte: „A Dow 900 pontot esik, az S&P 500 és a Nasdaq 2020 márciusa óta a legrosszabb hónapot éli meg”, az Egyesült Államokban 1981 óta a legmagasabb infláció volt.

Az ilyen szalagcímeket olvasva - nagy piros számokra és olyan sürgető szavakra, mint „válság”, „összeomlás” és „pánik” - nehéz nem reagálni. Az ilyen és hasonló megbélyegzések azonnali krízishelyzet teremtenek, még akkor is, ha mi már manapság pontossan tudjuk, hogyan alakultak ezek a bizonyos történetek.

Aztán a semmiből előbukkan egy másik fajta kapzsiság - az a fajta, amelyik sikít: „Mentsd meg, amit tudsz! Ne veszíts el mindent!” És amikor már azt hiszi, hogy érti a helyzetet, jön a FOMO - az a kínzó félelem, hogy mindenki más időben reagál, viszont Ön lemarad.

Mindezek az érzelmek együttesen káoszt teremtenek. És a piacok - pontosabban azok, akik a piaci narratívát alakítják - a média, az elemzők, a kommentátorok - pontosan tudják, hogyan használják ezt ki. Mindig okot adnak a cselekvésre és a reakcióra. És ezért olyan fontos felismerni, hogy az érzelmek nem csak véletlenszerű zavaró tényezők - a rendszer szerves részét képezik.

Ha egyszer hagyja, hogy az érzelmek átvegyék az irányítást, könnyen beleeshet az impulzív döntések körforgásába. Ezek pontosan arra késztetik, amit nem akar - a lehető legrosszabb pillanatban eladni.

Ismerősen hangzik? Ha igen, akkor biztosan nincs egyedül. Minden befektető átélte már ezt a helyzetet, és ez nem újdonság.

Ezúttal ez másképp lesz...

Mint minden kisebb piaci korrekció esetében, a válság mindig a média középpontjába kerül. Arra kényszerülünk, hogy valami alapvető döntést hozzunk. Úgy tűnik, hogy cselekednünk kell. A hírek és az előrejelzések azt a benyomást keltik, hogy most van itt a tökéletes alkalom az eladásra. Még az is úgy tűnhet, hogy a piac igazságtalan, és a legbiztonságosabb, ha addig szállunk ki, amíg még lehet.

A valóságban a történelem egészen mást mutat. Mindig lesz valami, ami meggyőz minket arról, hogy ez a „tökéletes” időpont az eladásra - legyen az egy nagyvállalatról szóló rossz hír, politikai instabilitás, vagy egyszerűen csak a félelem érzése és a további kockázatok elkerülésének szüksége.

Ilyen a piac természete, amely folyamatosan új információkkal és félelemre okot adó érvekkel lát el bennünket. Azt azonban gyakran elfelejtjük, hogy ezek a „tökéletes” pillanatok és ezek a „most másképp lesz” pillanatok már sokszor itt voltak korábban - és idővel köddé is válltak.

A befektetőknek leginkább a félelemből, pánikból vagy unalomból történő eladás okoz fájdalmat. Ez nem stratégia - ez egy reakció a kényelmetlen érzésreés hogy mi a legrosszabb? Általában közvetlenül azelőtt történik, hogy a piac helyreállna – visszatérne az eredeti árfolyamok környékére.

Mielőtt tehát bármilyen döntést hozna, kérdezze meg magától: „Miért adom el ezt? Mit remélek elérni? Hová megy a pénz?” Ha nem kap egyértelmű válaszokat, az annak a jele, hogy az érzelmei vezérlik. Befektetéskor azonban soha nem szabad, hogy az érzelmek legyenek irányadóak.

Vegyük például a közelmúlt történelmét. Emlékeznek a 2020-as világjárványválságra? Akkoriban mindenki meg volt győződve arról, hogy a világ a katasztrófa szélén áll, hogy egy vírus ki fogja pusztítani a lakosságot, amint az emberek elhagyják otthonukat. De magánál a vírusnál is jobban féltek a befektetők a világgazdaság teljes blokádjától és leállásától, a globális kereskedelem megszakadásától, a fogyasztás leállításától stb.

A félelem eluralkodott a piacon, és sokan eladták befektetéseiket, mert azt hitték, hogy a piac elérte a mélypontját. Ma azonban úgy tűnik, hogy ez a pillanat csak egy kis bukkanó volt - ez egy lehetőség volt a vásárlásra, nem pedig az eladásra.

Ugyanez történt a kereskedelmi háborúval, ez történt 2019-ben és ez történik most is. És mint minden más úgynevezett „hatalmas” hír, ez is végül lábjegyzetként fog végezni az alábbi grafikonon. A piacok nem tökéletesek, és biztosan nem egyenes vonalban mozognak, de mindig visszatérnek az eredeti szintjeikre.

Forrás: Ritholtz Wealth Management, Ycharts

Miről árulkodnak az adatok

Mindannyian emberek vagyunk. Amikor a piacok zuhannak, és látjuk a portfóliónk veszteségeit, természetes, hogy elgondolkodunk: „Tennem kell valamit ez ellen.” És ez a „valami” gyakran eladással végződik.

Azonban nem maga a piaci visszaesés a probléma. A visszaesés a befektetés része. Az S&P 500 átlagosan évente körülbelül 14,1%-os csökkenést mutat, még azokban az években is, amikor a piac pozitívan zár. Tehát igen, a piac inadozik, sőt értéke akár be is eshet, viszont idővel talpra is áll - majdnem minden évben.

A komolyabb, 20% feletti visszaesések, az úgynevezett „medvepiacok” körülbelül hatévente fordulnak elő. Tehát nem az a kérdés, hogy bekövetkeznek-e, hanem az, hogy mikor. Ez nem annak a jele, hogy valami nincs rendben, ez csak egy ciklus része.

Az igazi probléma a piaci visszaesésre adott reakciónk. Amikor félelemből értékesítjük befektetési eszközeinket, lemaradunk a sikert meghatározó pillanatokról. Képzelje el, ha csak a 10 legjobb piaci napot hagyta volna ki az elmúlt 20 év során. A teljes hozama a felére csökkenne. Csak 10 nap! Ez a statisztika önmagáért beszél.

Érdekes módon a legjobb napok sokszor éppen a nagy piaci visszaesések után következnek. Hogy miért? Mert a piac gyorsan reagál. A pánik átvált optimizmusba, és ha ezt a fordulatot nem veszi észre, akkor nyereséget veszít.

Vegyük például a jelenlegi kereskedelmi háborút: egyetlen nap alatt, április 9-én az S&P 500 árfolyama közel 10%-kal emelkedett. Ezt a nyereséget egyszerűen nem szabad kihagyni.

A visszaesés elkerülésére tett kísérlettel a nyereség elkerülését éri el. A részvénypiac legjobb napjainak 78%-a a csökkenő piacokon vagy az emelkedő piac első két hónapjában volt tapasztalható. A piac időzítésében az a trükkös, hogy tudnia kell, mikor kell értékesítenie, és mikor kell oda újra visszatérnie. A statisztikák azonban azt mutatják, hogy a legtöbb ember nem képes helyesen igazítani az időzítést. Ha egyszer kiszállt, nehéz megjósolni, hogy mikor van a megfelelő időpont a visszatérésre.

Forrás: Ned Davis Research, Morningstar a Hartford Funds, 1/25

A történelem azt mutatja, hogy azok a befektetők, akik a visszaesés idején pánikba estek, gyakran nem tudtak profitálni. A legtöbb ilyen hanyatlás azonban rövid életű volt. A piac mindig talpra áll, viszont azok, akik félelemből adták el befektetéseiket, nem fognak.

Ezért állítom azt, hogy a valódi kár okozója nem a piaci visszaesés. Hanem a pánikszerű pénzkivonásról szóló döntés. Ez a legnehezebb lecke, amit egy befektető megtanulhat.

Hogyan maradjon nyugodt, amikor minden reménytelennek tűnik?

Teljesen megértem, hogy nehéz kiegyensúlyozottnak maradni, amikor a világ körülöttünk összeomlani látszik. Nehéz lenne bárkinek is azt mondania, hogy nem érez legalább valamilyen szintű stresszt, amikor a piacok a mélybe zuhannak, és mindenki a legrosszabb forgatókönyvekről beszél. Ilyenkor gyorsabban ver a szívünk, és sajnos gyakran ekkor követjük el a legnagyobb hibákat. De az idő múlásával megtanultam néhány dolgot, amelyek segítenek ellenállni a nyomásnak.

Először is megkérdezem magamtól: „Mi a célom? Mit akarok valójában elérni hosszú távon?” Könnyű belefeledkezni a káoszba, és elfelejteni, hogy miért is fektettünk be először. Nem azért vágtunk bele, hogy gyors profitot hajszoljunk, hanem azért, mert hiszünk a kiválasztott vállalatok vagy piacok hosszú távú potenciáljában.

Ezért elkezdek válaszolni a kérdésekre. Például: „A célom egy tisztességes nyugdíj, amit 30 év múlva kapok meg. Vajon addigra a részvények értéke növekedni fog? Igen. Mennyivel? Talán tízszeresére. Szükségem van most erre a pénzre? Nincs szükségem. Szóval hagyom a pénzem dolgozni.”

Ezek az egyértelmű válaszok segítenek nekem, hogy a tervemhez tartsam magam. Másokat is arra bátorítok, hogy tegyék fel maguknak ugyanezeket a kérdéseket. Ön a nyugdíjas éveire fektet be? A gyermeke oktatására? A pénzügyi szabadságára? Fogalmazza meg konkrétan! Az évtizedek során a piacok emelkedni fognak? A történelem szerint igen. Lesz-e visszaesés? Természetesen. Most van szüksége a pénzre? Ha nem, akkor miért pánikol?

Továbbá pedig felállítottam néhány személyes szabályt. Soha nem hozok nagy döntéseket, ha feszült vagy stressz alatt vagyok. Ha nem tudok tisztán gondolkodni, egyszerűen nem döntök. Ez azt jelenti, hogy szünetet tartok néhány órára, egy hétre vagy akár néhány hónapra. Le kell nyugodnom, hogy tisztábban lássam át a helyzetet.

Gyakran hasznosnak találom, ha olyasvalakivel beszélgetek, aki érzelmileg nem kötődik a portfóliómhoz. Befektetőként gyakran személyes kapcsolatot alakítunk ki a befektetéseinkkel. Ha azonban ezen a buborékon kívüli emberekkel beszélgetek, objektív képet kapok a dolgokról. Elképesztő, hogy egy új nézőpont mennyire vissza képes bennünket helyezni a megfelelő mentális keretbe.